Waiting for the sunrise

You know, I’ve felt these past few weeks the need to write down my stuff but I realized this is just not the right platform for expressing my feelings and thoughts. I’m probably gonna make this a private blog because I jut don’t want to think about my deep things in front of loads of people.

This Saturday was awesome (even though my first experience was meeting terrible békemenet people spitting offensive words on me after seeing my disdainful looks at their huge fidesz signs), I met some friends at Moszkva where I picked up Misi before travelling to ikea to have some nice swedish meatballs for dinner with Christoph, Nora and Misi. We returned to Milestone with some wine and champagne and watched V for vendetta, one of my favorite movies of all time. It was a really a nice, family-like event, I enjoyed it pretty much. Since I had to wait for my first train to get back home, we decided to take a long walk in my castle (vajdahunyad, of course:D) and it was really the cherry on the top. I realized we can have surprisingly deep coversations with Misi; I think he is the most awesome one of my ‘new’ friends.  Watching the sunrise, marvellous view – I think I’m gonna miss it very much in a year. Though I’m sure these moments mark the beginning of the best periods of my life.

(At the same time I’m considering visiting York and Exeter in April, need to really plan it as I don’t have so much time left. A conference is my the short-term plans, I will probably attend it as a teacher :D After my third English language exam.. Whatever. Gotta book the flights for the summer trip in Amsterdam and work on my possible summer internship at milestone. I have an awful lot of things to plan for this summer, from a class trip through my work and Amsterdam till our holiday with my grandma to Israel in early fall)

Uprising

Nagyszerű film, jó döntés volt tegnap megnézni. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe ugyanaz a gondolat, meg az a furcsa este, amit hárman töltöttünk el különböző helyszíneken. Akarok egy kis időt, hogy elmehessek azokra a helyekre, ahova már rég akarok, de sose fért bele.

Három hét múlva LSE tesztet írok, muszáj készülnöm rá és foglalkoznom vele, mert pár embernek ez nem fontos, de nekem nagyon is.

fél hat

Hihetetlen, hogy egy jó döntés az életben mennyire gyökeresen más vágányra tereli az ember jövőjét. 

Volt két igen jó beszélgetésem az elmúlt pár órában. Ezek nagyon kellenek. Komolyan megterhelő az az álca, amit a középszerű tömegben kénytelen az ember magára erőltetni; a small talkok (igen, ezt már sokan elmondták/leírták előttem) és az üres bájmosolyok. Csakis sallangok és szükségtelen külsőségek nélkül lehet kiteljesedni meg harmóniában élni. Nuff said.

Intellektus és határozottság, ezeket választottam az új év két kísérőjének.

 

jó dolgok

Akartam írni, hogy voltam Berlinben. Hatalmas élmény volt, az egész konferencia meg a légköre ennek a pár napnak. A városban tett felfedezőutak is nagyon jók voltak, Cristoph született berliniként mindenről mondott valamit :D Elvitt kocsmázni is, meg egy ázsiai éttermet is megmutatott (best ever, tényleg). Utána szalagavató, nagyon hosszú és elég fárasztó, de jól érezük magunkat és nagyon sok fotó készült!:D Az after is nagyon el lett találva, legjobb három party egyike. Közben mellesleg felvettek Exeterbe és Yorkba, nagyon örülök nekik és már biztosan nem maradok Magyarországon:) Egy after és pár születésnap okán pedig azóta sok helyen jártam, a Sugar shopos-Neos-Ötkert élményét külön kiemelném:D

Holnap Szentendrére megyek Bálinttal és másik 4 milestoneossal, ismét nagyon elit rendezvény :D

Na meg azt sem hagyhatom ki hogy a karácsonyra kapott Macbook kimondhatatanul menő és fél óra alatt beleszerettem.